Glossa: A glossza eredeti értelmében széljegyzetet, valamely szöveg margójára írt (kiemelő, emlékeztető, vitatkozó stb.) feljegyzést jelentett. Az ó- és középkorban a klasszikus szövegek némely szavait, kifejezéseit magyarázó jegyzetet – amely lehetett lapszéli, sorközi vagy a mű végére helyezett –, illetve önálló, ábécérendbe szedett szómagyarázatot jelölt. (Magyar Nagylexikon)

A római jogban glosszának nevezték a justinianusi jogkönyvekhez egyes jogtudósok által készített rövid felvilágosító jegyzeteket. Azokat a középkori jogtudósokat, akik a sorközi vagy lapszéli jegyzetek módszerét alkalmazták, hogy értelmezzék a római jogi szövegeket, glosszátoroknak nevezték. A glosszátorok kora a XI. század végén kezdődött Bolognában a római jog tanulmányozásának újjáéledésével. A XIII. század közepén Franciscus Accursius professzor vállalkozott arra, hogy elődeinek óriási mennyiségű jegyzetét egyetlen műben összegyűjti és elrendezi, a mű Glossa Magna néven vált ismertté. (Britannica Hungarica)